A Ceglédi Jobbik Ifjúsági Tagozat is kivette a részét a meghirdetett Önkéntesség Hetén!

Ma délután felkerestük Cegléd ismert halottainak sírját és Cegléd emlékműhelyeit. Ahol szükséges volt, ott rendet raktuk.
Földváry Károly és Csutak Kálmán sírját tettük rendbe.

"A Jobbik Ifjúsági Tagozat szeptember közepére hirdette meg az Önkéntesség Hetét, amely a Jobbik IT és Vona Gábor által meghirdetett Önkéntesség Évének legintenzívebb időszakává vált.

Az elmúlt hónapokban is számtalan tagozatunk végzett önként vállalt munkát, adott át százszámra adományokat, tette szebbé környezetét, a héten azonban minden korábbinál több, összesen közel száz önkéntes akciót hajtottunk végre országszerte. Tevékenységünk a legkülönbözőbb területeket ölelte fel, így többek között meglátogattunk szociális otthonokat, sok helyen műsorral is kedveskedve a szépkorúaknak. A liberális adakozókkal ellentétben mi nem bevándorlóknak, hanem a rászoruló magyar családoknak vittünk ruha- és ételadományokat, így is kifejezve: a magyar család a nemzet építőköve, melyet minden eszközzel támogatni kell. Támogattunk kórházakat, egészségügyi intézményeket, mesét olvastunk a gyermekosztályokon fekvő kicsiknek, így segítve gyógyulásukat. De nem feledkeztünk el az állatokról sem: adományokkal és munkával segítettük a menhelyeket, míg a környezetünket szemétszedő akciókkal igyekeztünk szebbé tenni.

A Jobbik Ifjúsági Tagozat eddig is rendkívül aktív volt szociális, karitatív területen, de az elmúlt héten szervezetünk eddigi legkomolyabb önkéntes akciósorozatát hajtottuk végre, ezzel is kifejezve a keresztény elveken alapuló nemzeti megújulásba vetett hitünket. Egyúttal köszönetet mondunk a megannyi szeretetteli kézszorításért, mosolyért, gyermeki kacajért, amit mindezért kaptunk.

Fügedi Richárd, a Jobbik Ifjúsági Tagozat országos alelnöke"

A földvári Földváry családból származott, amely 1646-ban kapott nemességet. Földváry Károly himlő következtében még fiatal korában elvesztette egyik szemét. A szegedi katonai nevelőintézetben végzett tanulmányok után 1827 és 1833 között császári 62. majd a 41. gyalogezredben szolgált, ahonnan hadnagyként szerelt le. 1848-ig Nyárandrásfalván gazdálkodott feleségével. 1848 nyarán jelentkezett a szegedi 3. honvédzászlóaljba – a később híressé vált fehér tollas zászlóaljba – és ennek főhadnagyaként a bánsági szerb felkelők ellen harcolt. Szeptembertől százados, december 12-étől őrnagy és egy önkéntes egység parancsnoka volt Damjanich hadosztályában. 1849 februárjától Klapka I. hadtestében volt zászlóaljparancsnok. Március 28-án ismét visszakerült eredeti egységéhez, a 3. honvédzászlóalj parancsnoka lett. A tavaszi hadjáratban két kiemelkedő haditett is fűződik a nevéhez. Az április 4-ei a tápióbicskei ütközetben alakulata és a 9. kassai vörössipkás zászlóalj az ő vezetésével tört át a Tápió hídján, ezzel döntő fordulatot adva a csatának. Április 6-án ezért alezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Az 1849. április 10-ei váci ütközetben Damjanich hadtestének szintén egy hídon – egy a Gombás-patakon átvezető kőhídon – kellett áttörnie. A Tápió hídjának elfoglalása (Than Mór festménye) A sikeres áttörés itt is Földváry Károly bátorságának volt köszönhető, ezért május 17-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát is. A tavaszi hadjárat további csatáiban dandárparancsnokként, a nyári hadjáratban június 20-ától a III. hadtest egyik gyalogoshadosztályának parancsnokaként vett részt. Augusztus 4-én lett ezredes. Ott volt a világosi fegyverletételnél, az aradi hadbíróság november 5-én halálra ítélte. November 16-án változtatták ítéletét tizennyolc évi várfogságra. 1850-ben – a szabadságharc előtt kilépett császári tisztekre vonatkozó – amnesztia értelmében kegyelmet kapott. A székelyföldi függetlenségi szervezkedésben való részvételéért 1852-ben ismét letartóztatták. Kiszabadulását követően 1857-ben emigrált. 1862-67 között az olaszországi magyar légió parancsnoka volt. A kiegyezés után hazatért, s 1868 júniusában báró Eötvös József kultuszminiszter a ceglédi vallásalapítvány tiszttartójává nevezte ki. Haláláig Cegléden élt, előbb a Pesti út 6. szám alatti szolgálati lakásban, majd nyugdíjas korában a plébániával szemben, a mai bírósági épület helyén lévő házban. A ceglédi Kálvária temetőben nyugszik. A mai református iskola egy ideig az ő nevét viselte.

Csutak Kálmán atyja városi tanító volt; Nagyváradon végezte iskoláit, mire mint hadfi beállott a 61. sz. gyalogezredbe sOlaszországban a fővezér Radeczky táborkarában foglalkozott, hol több évig képezte magát a hadtudományok elméleti s gyakorlati ágaiban. Később a katonaságból kilépett és az ügyvédségre készült és ügyvéd volt Torontál megyében, midőn az 1848–1949. szabadságharc kitört, melyben ő is részt vett. 1848október 1. mint táborkari hadnagy Nagyvárad erődítésére és a 27. zászlóalj alakítására rendeltetett. 1849január 1. századossá léptették előKolozsvárt a 24. honvédzászlóaljnál; részt vett az 1849január 21. nagyszebeni csatában, hol Bem József őrnaggyá és a 27. zászlóaljparancsnokává tette; 1849február 4-én is vitézűl harcolt Vízaknánál. A szabadságharc végén ezredes és dandárparancsnok volt, midőn Aradon ő is fogságba került; 1850március 14. halálra és kegyelem utján 16 évi nehéz vasban töltendő sáncmunkára itéltetett. Fogságából kiszabadulván, Giuseppe Garibaldinál volt és megfordultRomániában is; majd a miniszteriumnál nyert alkalmazást, végre Debrecenben volt magánhivatalnok. 1891 őszénKeresztes Lajos - egykori szabadságharcos honvéd őrnagy, közalapítványi tiszttartó - hívására Cegléden telepedett le, ahol a Lakatos (ma Jókai) utcában lakott. A város saját halottjának tekintette, nagy részvét mellett temették el. Síremléke a Kálvária temető dombján áll.

Képek: http://cegled.jobbik.hu/galeriak/a_cegledi_jobbik_ifjusagi_tagozat_is_ki...