Blöff beruházás

A ceglédi judo szakosztály évek óta a helyi zsinagógában edz, a fitnesz szakosztállyal osztozva. A judósok nem voltak nagyravágyóak, nem szeretettek volna új létesítményt maguknak, mert a Cegléden már meglévő Pulzus Szabadidőközpont néhány kisebb átalakítással megfelelt volna az elvárásaiknak. Ezen kérésükre ismeretlen okokból kifolyólag nemleges választ kaptak, így a 450 milliós pályázat kiírásra került. Egy 380 millió Ft-os pályázat nyerte meg a kivitelezés lehetőségét, melyhez kapcsolódóan a szerződést 2016. február 2-án írták alá, és amely kivitelezésre 150 nap állt rendelkezésre. Mielőtt a csarnok építése megkezdődött, a tereprendezés 70 millió forintba került, amely többek között a közművek a területre történő bevezetését is magába foglalta. A szakosztálynak külön kérése volt, hogy az olcsóbb fenntarthatóság kedvéért napelemek, illetve egyéb alternatív energiaforrások kerüljenek beépítésre, mely a későbbi költségeiket csökkentené, és az épület fenntartása megfizethetőbb lenne. A csarnok elkészült, de a sportolók nem költöznek bele, mert a kivitelezés minősége finoman szólva is silánynak mondható. Több megkérdezett is elmondta, hogy siralmas minőséget produkált a kivitelező, akár a felszereltséget, akár magát, az épület statikai állapotát nézzük.

Méretét tekintve a csarnokot sikerült úgy eltalálni, hogy semmire se legyen igazán alkalmas. Egy érintett elmondta, a csarnok edzőteremnek túl nagy, viszont versenyek rendezésére túl kicsi. (Egyébként Cegléden nem ez az első ilyen eset, annak idején a termálfürdőben épített versenymedence sem volt versenyeztetésre alkalmas, de nem meglepő, akkor is egy olyan cég lett megbízva, akik fő profiljuknál fogva nem is érthetnek a versenymedencék építéséhez.) Az újonnan megépült csarnok berendezését tekintve is igen hiányosnak mondható, ugyanis se a megfelelő minőségű rugós tatami nem került lerakásra, de a kulturált öltöző is hiányzik a létesítményből, ugyanis a közel 400 millió forintból öltözőszekrények megvásárlására sem futotta.  A kivitelező stílusérzékét jól szemlélteti az a tény is, hogy – a megszólalók szerint – a beltéri téglafalra nem került vakolat, azok közvetlenül lettek lefestve.  Ezután az sem okozhat meglepetést, hogy a kivitelező a napelemeket, vagy a hőszivattyút sem építette be, ami pedig magával vonja a tényt, hogy az épület fenntartása további súlyos kiadásokat ró a fenntartó nyakába, amit pedig nem feltétlenül lesz képes úgy megtenni, hogy ne más területről – példának okáért az utánpótlás neveléstől –  vonja el a szükséges pénzeket. Összegezve a tényeket, az épület egy igen silány, és erősen túlárazott produktum lett, amely jelen állapotában használhatatlan is, hiszen a sportoláshoz alapvetően szükséges elemek hiányoznak belőle, illetve olyan elemeket spóroltak ki, amelyek jelentősen csökkentették volna a fenntartók anyagi kiadásait. Magyarországon sajnos egyre több az ilyen beruházás, amikor a haverok jól járnak, de a valós értékeket előteremtő emberek érdekei ezzel egyenes arányban tűnnek el a süllyesztőben. Hiába a kitartó, hosszú időn keresztül befektetett verejtékes, odaadó munka, ha presztízskérdésről van szó. 

Cegléden a judo igen sikeres sportágnak mondható, hiszen a londoni ötkarikáson Ungvári Miklós hozta el az ezüstöt, ami bizonyos körökben megbecsülést vonna maga után. Sajnos úgy tűnik, hogy vannak olyan körök, ahol csak a pénz beszél, az évek hosszú sora óta befektetett energia, a hazánknak hozott dicsőség mit sem számít. 

Terecskei Ágnes