Lakossági fórum, ahol a lakosság véleménye senkit sem érdekel

Tovább gyűrűzik az Albertirsa-Kecskemét vonalon építendő magasfeszültségű távvezeték ügye. Mint ismeretes, az érintetteket elfelejtették tájékoztatni arról, hogy milyen beruházást terveznek a földjeiken, vagy lakóingatlanjaikhoz közel, ezért a felháborodott lakosság minden lehetséges eszközzel megpróbálja változtatásra bírni, a már-már véglegesnek titulált nyomvonal tervei felett döntő illetékeseket. 

Túl a ceglédi és albertirsai fórumon, október 25-én Nyársapáton tartottak lakossági tájékoztatást a beruházás kapcsán. A 14.00 órás fórumra érkezőket meglepetésként érte a homlokzatra kifeszített molinó: „Belépés csak meghívóval”. Az ajtóban nagydarab biztonsági őr is jelezte, hogy itt nem léphet be akárki, ez az ügy csak bizonyos embereket érint, csak azon szűk csoportot, akik 28 méteren belül élnek a telepítendő vezetéktől, és még meghívóval is rendelkeznek. 
Mi, az öt órás tájékoztatóra érkeztünk, meghívó nélkül. Az én telkemen nem megy át a vezeték, mégis úgy érzem, hogy ott a helyem, hiszen ez mindannyiunk ügye. Nem jutottunk be, így a kívül maradt családokkal kezdünk beszélgetni. Az egyik család, akinek a házához képest 300 méteren belül lesz a vezeték, épp második gyermekét várja. A nyüzsgésből akartak kiszakadni, megtermelni azt, amit az asztalra tesznek, hiszen így biztosak lehetnek benne, hogy a káros összetevőket elkerülhetik. Több száz fát ültettek az évek alatt, állatokat tartanak. Elmondják, az indoklás szerint azért nem mehetnek be a terembe, mert nem hagynák szóhoz jutni azokat, akiket valóban érint az ügy. A korábbi, ceglédi tájékoztatóra várva azt mondták nekik: „maguk is a fórumra várnak? Nagyon jó. Ne aggódjanak, minden rendben lesz és még pénzük is lesz.” Ostoba, lealacsonyító helyzet. Kinek gondolja magát az az ember, aki húz egy vonalat a térképen, majd kísérleti állatoknak tekinti a vonal közelében élőket? Hogy tud tükörbe nézni az, aki családokat, gazdaságokat tesz tönkre, és teszi úgy, hogy az adott területet még csak hozzávetőlegesen sem nézte át? Kik élnek ott? Mit teszek velük, ha… Persze, lehet, hogy azt gondolják, a kártérítés majd befogja a lakosság száját, és majd jól megvastagodva a "deákoktól", nem foglalkoznak annyit az egészségükkel. 

Sajnos a konklúzió mindössze annyi, hogy még mindig elhiszik emberek, hogy a pénzzel minden kiegyenlíthető. Azt tartja egy mondás, hogy ha megitta az ember az utolsó csepp vizet és kilőtte az utolsó állatot is, akkor hiába próbál életben maradni a pénze segítségével, nem fog menni neki. Ezt nem sikerült még felfogni. Nem pénzről van szó. Sokkal inkább életről, egészségről, hitről és reményről. Családokról, születésről és az életbe vetett reményről. És ehhez hiába kínálnak akár nagy összegeket is. Ez nem megvehető. 

Terecskei Ágnes

(kép forrása: 24.hu)